In memoriam Virág József

Kívülről, társiskolánkban dolgozó akkori felesége révén került közösségünkbe. Kezdeti bizonytalanságunkat hamar felváltotta a felismerés, hogy ez a csendes, figyelmes, nyugodt férfi egy remek ember. Azon kaptuk magunkat, hogy egyre szívesebben mentünk a portásfülke felé egy köszönésre, néhány kedves szóra, rövid beszélgetésre.

Józsi csendes, földhözragadt tisztessége és hétköznapi bölcsessége úgy kellett nekünk a húzós mindennapokban, mint egy falat kenyér. Nagyon megszerették a gyerekek is – végre kaptak egy apafigurát, aki nem követelt, nem oktatott és nem vont felelősségre – egyszerűen meghallgatta őket, számíthattak rá.

Iskolánk lelke lett. Nyugodt egyénisége, megbízhatósága, hiteles személyisége vonzotta jót. Türelmére, gyermekszeretetére, emberismeretére valamennyien bátran hagyatkozhatunk. Olyan férfi volt, aki adott, nem pedig elvett. Nem volt neki megalázó vagy alantas egyetlen feladat sem, ha kellett mosott, ha kellett teregetett, ha kellett hallgatta és csitította a többieket – és az élet megoldotta a többit. Rendszeretete, szorgalma és egyszerűsége az, ami mindörökre megmarad bennünk, meg az, ahogy küzdött az egyre hatalmasodó betegséggel. Amikor aztán a COVID idején rengeteget pakoltunk és már úgy kellett kicselezni egy-egy padot, asztalt gyengülő kezei közül: Józsi, add ide, hagy vigyem, még nem tudom, hova akarom tenni …

Egy férfi számára nagyon nehéz a tudat, hogy a teste lassan, de biztosan magára hagyja. Józsi sem tudott ezzel megbékélni – lassan megcsendesedett és befelé fordult, mint mindannyian, ha ez történik velünk. De nem adta fel, ha más nem is, Facebook –beírásai ugyanúgy erőt adtak sokunknak. Büszke volt arra, hogy a fia érett lett, akarta és mesélte a sikereit, szerette az élet apró örömeit – még arra is büszke tudott lenni, hogy lefogyott és újra a régi csinos férfi lett, ha nem is önszántából.

Mi az életünk? Kinek mi látszik belőle. Egy ismeretlen számára csak két évszám: egy kezdet és a vég, de azok számára, akik ismernek: minden pillantásunk és mosolyunk, a folyosói beszélgetések és a csendes hümmögések, a gyerekek nálunk lecsapódó ügyes-bajos dolgai és egy folyton tevékeny vibráló iskola minden rezdülése.

Számunkra Te ott vagy benne örökre Józsi, találkozunk még!

 A KÖZGÉ dolgozói